Blue Blue Electric Blue

Saccperköbö másfél éve itt kezdtem el kipötyögni magamból életem dolgait, s most újta itt vagyok életem legelső blogjának szülőotthonában. Jó.

Ma elmentem a tesóméktól kapott zeneskatulyához valamiféle plüss tokot vásárolni, s mivel nem találtam az általam kiszemelt üzletben effélét, így vettem 2 pár (hát istenem... kétpárosával volt csak...) vastag bébizoknit. Gondolván a célnak abszolúte megfelel.

Aztán elsomfordáltam a PC játékok osztályára, és csak úgy találomra, unaloműzésképpen vettem egy SpellFocre2 féle játékot... egyébként fogalmam sincs milyen, nem ismerem. Még mindíg nem ismerem... (részletek majd lejjebb).

A pénztárnál éppen egy idős házaspár volt előttem, s amikor a nénike meglátta a 2 pár mini zoknikat, odakiabált férjeurának, hogy:

- Papa! Nézd! Milyen édesek!
majd felém...:

- Mennyi idős a kicsi?

- Két hónapos! - vágrtam rá...

Most mondtam volna, hogy bocsánat hölgyem de tévedni tetszik, mivel az mp3 lejátszóm részére lesz...? Sebaj! Természetesen nem sokkal később közöltem szüleimmel, hogy tudjanak róla: van egy 2 hónapos fiú unokájuk. Azért fiú mert kékek a zoknit. Tehát már a neme is megvan.

PC játék? Ratyi! Telepítés megkezdése után beszól nekem valamit majdpedig kidob... Esetleg talán délután megnézem tehetek-e valamit érte...

Inkább ha már kultúra mint olyan, megnéztem sokadjára a Kőszívű Ember Fiai-t, s rá kellett jönnöm a tényre: Tordy Géza írtó helyes pasi volt annó! Előre jelzem, hogy a későbbiekben sűrűn fogok férfiembereket dícsérni, mivel ez is egy amolyan elvonásitünet-jel.

Nos... me'k... beforrókakaózok.

PíeSz:

Kívánságlistás!